Lyric rochester fogyás. Filmajánló | Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár

Egy félbe maradt mondat, egy idő előtt szétpukkant szappanbuborék, egy soha be nem teljesült szép ígéret. Egy életerős, szemet gyönyörködtető növény, aminek érthetetlen módon túl korán lehullnak a szirmai, és soha nem borul színpompás virágba.

Egy óriás felirat vagyunk a repedezett filmvásznon: vége, a szó pofon üt, arcunkba kiált, fel sem készültünk rá, az előző képkockán még nevettünk, még boldogok voltunk. Egy hirtelen és váratlanul elszakadt régi film vagyunk, és a gépésznek nincs ideje, sem kedve már bíbelődni velünk, leír, leselejtez, megszabadul tőlünk. Egy gyönyörű álom vagyunk, amire már nem emlékszem reggel, és álomittasan a hatásod alatt, boldogságdelíriumban próbállak leírni, de kezem sután lóg, és agyam képtelen felidézni, amiben részem volt.

Egy elfelejtett álom vagy, egy lassan elpárolgó érzés vagy, egy illanó illat vagy a kézfejemen, egy gyengülő érintés a nyakszirtemen, egy kéz a derekamon, egy figyelő tekintet, aki messziről néz, távolról vigyáz, de már nincs velem, nem akar velem lenni.

Ül lyric rochester fogyás vállamon a szerelmünk, kitárt óriás szárnyakkal, beterít, kisajátít, magának akar.

Ül a mellkasomon, szorít, szaggat és néha giccses szíveket rajzol lelkem sivatagi homokjába. Újrarajzolt engem, és más színre festett, a kontúrjaim halványulnak, és tükörbe nézve nem nézem a testemet kedvteléssel, és veled együtt valahol nagyon mélyen elveszett benne a valódi énem.

Elvesztem benne én, mint egy mohos szélű, jéghideg vizű feneketlen kútban. Ül a vállamon ez a szerelem, karvalykörmeit a vállamba mélyeszti, és a semmi ágán hintáztatja a szívemet.

Lenyomnám már a kezemmel a nehéz rézkilincset, és kilépnék oda, ahol nélküled kell majd élnem Egy befejezetlen történet vagyunk. Király Eszter.